Történet

A kezdetek

Egyesületünk Kajak-kenu szakosztálya 1949-ben az újpesti TUNGSRAM Vizitelepén kezdett működni Párkány István testnevelő tanár vezetésével.

Először C-10-es hajóra toborzott gyerekeket, majd később kajakosokat is megtanított a lapát forgatására.

Veréb Sándor és Nagy László voltak az első ifi bajnokaink, de ekkor még a TUNGSRAM színeiben. 1951-ben alakult hivatalosan az UTE Kajak-kenu szakosztálya helyileg a Tungsram Római-parti vízi telepén. Abban az évben igazolt szakosztályunkhoz Urányi János, Kleibán Rezső és Varga Ferenc, akik szakosztályunk első felnőtt bajnokai voltak.

1952-ben kezdett kajakozni Fábián László és Ürögi László a későbbi olimpiai- és világbajnokok.

1953-ban költözött a szakosztály a Budapesti Rendőrkapitányság Tímár utcai vízi telepére, ahol akkor még evezősök, röplabdások, ejtőernyősök is edzettek.

Az első sikerek

1954-ben kapott a szakosztály egy úszóházat, amely már nagyobb létszámú és önállóbb szakosztályi működést tett lehetővé. Ez évben vett részt először a szakosztály világversenyen, a maconi világbajnokságon hét versenyzőnk szerepelt, Urányi János, Varga Feró, Nagy László, Fábián László, Túri Sándor, Sován András és Veréb Dezső.

1955-ben ült össze először az Urányi – Fábián kajak páros, akik 1956-ban Melbourne-ben megnyerték országunk, sportágunk és szakosztályunk első kajakos olimpiai bajnoki címét.

Ugyanebben az évben már megalakult a kenu és a női szakág is.

Nagyot lendített a szakosztály eredményességén, hogy hozzánk igazolt Bánfalvi Klára a sportág első eredményes női versenyzője, aki példaképévé vált a fiataloknak.

1957-ben Simári László-Bodnár László páros nyerte a szakosztály első kenu bajnokságát.

Első világ- és Európa-bajnokaink 1957 és 1958-ban Urányi János és Fábián László voltak.

Ebben az időben kezdett kajakozni a fiatal, tehetséges Szöllősi Imre, aki már 1959-ben három Eb aranyérmet nyert Duisburgban, majd egy évvel később a Római Olimpián két ezüstérmet szerzett egyesben.

Ezen az olimpián nyertük első női érmünket,ahol Bánfalvi Klára K-2 500 méteren Egressy Vilmával III. lett. Balogh Anikó itt még tartalékként vett részt, de az 1961-es Poznani Európa-bajnokságon már értékes helyezéseket szerzett.

Igazi lendületet 1967-ben kapott a szakosztály, amikor önálló használatra megkaptuk az egész vízi telepet. Ismét egy nagyobb létszámú, fiatal generáció kerülhetett a szakosztályba, mely lehetővé tette és fokozatosan hozta a későbbi sikereket.

Új korszak

Az 1980-as olimpiával ennek a generációnak kiemelkedően eredményes korszaka lezáródott.

Az előző időszak kiemelkedő versenyzői közül többen edzőként folytatták szakosztályi tevékenységüket és az ő nevükhöz fűződik 1985-től az elkövetkező 20 év eredményessége:

Fábián László, Ürögi László, Soltész Árpád, Sóti István, Fábiáné Rozsnyói Katalin, Horváth Péter, Szabó Ferenc.

A 80-as években az Újpesti Dózsa Sport Club a hazai sportélet egyik meghatározója volt. Olyan feltételrendszerrel rendelkezett a klub, amely a kajak-kenu sportágban is lehetővé tette a nagy létszámú utánpótlás felnevelését és a kiemelkedő képességű tehetségek megfelelő menedzselését.

A férfi szakágban Fábián László, Sóti István és Horváth Péter vezetésével születtek a további kiváló eredmények.

A sikeres ifjúsági mezőnyből a felnőtt nemzetközi mezőnybe kikerülve hozták az első világbajnoki aranyérmet és helyezéseket.

Böjti Zsolt, Nieberl László, Berkes Zoltán, Adrovicz Attila, ugyanebben az időszakban Fábiánné Rozsnyói Katalin vezetésével többszörös világbajnoki győzelmet és helyezéseket értek el kajakos lányaink: Mészáros Erika, Dónusz Éva, Czigány Kinga, Laky Éva, Povazsán Katalin.

Kenu vonalon Soltész Árpád vezetésével Leikep Gusztáv, Takács Gábor, Varga Zoltán, Barna Tamás, olimpiai és VB helyezéseket értek el.

Ennek a korosztálynak az olimpiai sikerei 1988-ban Mészáros Erika K-4 500 méteren ezüstérem, 1992-ben pedig Barcelonában a sportág első női olimpiai bajnoki győzelmét Mészáros Erika, Dónusz Éva és Czigány Kinga érte el K-4 500 méteren.

1996-ban a férfi szakág is eredményesen szerepelt, Adrovicz Attila K-4 1000 méteren olimpiai ezüstérmes lett.

Ez a generáció az 1996-os olimpia után befejezte aktív sport pályafutását és egy újabb korszak kezdődött.

A női szakág továbbra is Fábiánné Rozsnyói Katalin vezetésével – új, fiatal versenyzőkkel kiegészülve világraszóló sikereket ért el.

A sportág közel 30 évig nem rendezett Európa Bajnokságokat, majd 1997-től újra programjára tűzte a kontinens-találkozókat.

Ennek a csapatnak a legnagyobb sikere Kőbán Rita átigazolásával a 2000-es Sydney Olimpián valósult meg, ahol két olimpiai ezüstérem sikerének örülhettünk. A négyes mellett Kovács Katalin és Kőbán Rita K-2 500 méteren ezüstérmes lett.

A kajakos lányok mellett – szintén Fábiánné Rozsnyói Katalin irányításával készülő Ipacs Endre az 1998-as Szegedi világbajnokságon C-2 1000 méteren bronzérmet nyert.

2001 tavaszán a női szakág edzője és élversenyzői más klubokba igazoltak át, mely után szépen lassan minden szakág elkezdett leépülni, az egyesület a bezárás szélére sodródott.

Vissza az élvonalba

A szakosztály élére ekkor került a fiatal és ambiciózus Doma Gergő, aki újra felépítette az egyesületet, beindította a szabadidős tevékenységeket és jelentős felújításokat eszközölt a romos épületen. A megindult munkát az UTE vezérkara is látta, melynek köszönhetően számos nagy nevet tudhatunk már a lila család tagjának.

Kozák Danuta ötszörös olimpiai bajnokként nemcsak az egyesület, hanem az egész magyar kajak-kenu társadalom legsikeresebb olimpiai résztvevője. 2017-től pedig a londoni olimpián ezüstérmes négyes három tagja: Pauman Dániel, Tóth Dávid és Kulifai Tamás is a lila színt képviseli.
Nem szabad megfeledkezni az utánpótlásról sem, hiszen saját nevelésű sportolóink is évről-évre remek eredményeket érnek el, jelenleg pedig 10 edző munkája nyomán közel 300 taggal büszkélkedhetünk.
Hozzászólások